Még mindig a fülembe csengnek nagymamám szavai, mikor azt mondta: „Bezzeg az én időmben!” De csak pár éve kezdtem rájönni, mire is gondolt: nemcsak a modern világ okozta galibákra, a felgyorsult és számára furcsa életvitelre, hanem a legfontosabbra, hogy miért felejtik el és miért szorítják háttérbe az emberek az ősi tudást, a természet gyógyító erejét, mely egykoron testünk és szellemünk egészségét volt hivatott megvédeni.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a régi idők nagy gyógyítói a legkisebb sebektől egészen a súlyos betegségekig a gyógynövényeket hívták segítségül. Évszázadokon keresztül, tavasztól őszig saját maguk gyűjtötték a virágokat, gyökereket és kérgeket, szárították őket, majd főzeteket, pakolásokat készítettek belőlük. Ez meglehetősen időigényes munka volt, komoly szaktudást igényelt, hiszen tudni kellett, hogy mit, hol és mikor kell keresni.

Minden kornak megvannak és voltak a maguk betegségei. A reuma, a visszér és az ízületi gyulladás a régmúltban élőket sem kímélte. Ezen problémák napjainkban is sokunk életét keserítik meg. A szűnni nem akaró szinte már elviselhetetlen fájdalom, ami nem csak bosszantó, de a boldog pillanatokat is beárnyékolja. Ebben az állapotban csak arra tudunk gondolni, hogy minél hamarabb elmúljon ez a rettenetes érzés. „Jaj, Istenem, a hátam!” Ez és az ehhez hasonló mondatok szokták az embereket elindítani azon az úton, hogy megoldást keressenek a problémáikra.

De mit is tehetünk?

„Órák hosszat várakozzunk egy szakrendelőben...méregdrága kezelések... műtét...vajon hol a kiút?!”

Úgy gondolom, hogy bizonyos esetekben igen is érdemes egy kicsit kutakodnunk különböző herbáriumokban és gyógynövényhatározókban, hogy mi magunk jöjjünk rá a betegségünk eredetére és így sokkal kíméletesebb módon, természet adta fegyverekkel küzdjük le a problémáinkat.